Amit most leírok, az elsősorban az extrémsportok fotózására használatos technika, de alkalmazhatjuk mindenféle sport vagy egyéb gyors mozgás vakuval történő fotózására is. Nem nevezném magam profinak, én is erősen tanulom még ezt az ágát a fotózásnak, de mivel nem hogy magyar nyelven, de angolul sem lehet túl sok leírást találni erről a témáról, gondoltam összegzem, mit érdemes tudni.

Először is nézzük, mire van szükségünk egy szép, igényes extrémsport fotóhoz:

Gép: a legjobb természetesen a DSLR kamera, de megoldhatjuk a feladatot bridge vagy kompakt gépekkel is, a lényeg, hogy legyen a masinán vakupapucs és manuális beállítási lehetőség. Jó, ha a gépnek relatíve gyors a vakuszinkron ideje, ez az újabb tükrösöknél 1/200s vagy 1/250s.

Objektív: ez lehet gyakorlatilag bármilyen. Igen elterjedt a halszem használata ilyen témánál, valóban sokat dob a látványvilágon. Halszem objektívet alsó perspektívából használva egy kisebb ugrás, trükk is hatalmasnak tűnhet, egy nagyobb meg már szinte valószerűtlen. De nem törvényszerű, hogy extrémsportot halszemmel fotózunk, gyönyörű eredményt érhetünk el akár egy olcsó fix 50-es obival is. A nagy fényerőre sem lesz feltétlenül szükségünk, mert a vaku(k) miatt úgyis f/5.6 körüli blendetartományban fogunk dolgozni.

Nagyításhoz kattintson a képre!Halszem nappal szemben

Vaku: jelen esetben manuális vakukról beszélünk. Ez az olcsóbbik megoldás, és jómagam is ezt használom. Az extrémsport fotókat általában nem a gépre szerelt vakuval fotózzák, és rendszerint nem is egy, hanem 2-3-4 vakuval, a helyzettől függően. Fontos tehát, hogy a vakunk ereje manuálisan szabályozható legyen, illetve nem árt, ha a vaku villanási szögét a zoomfejjel állítani tudjuk, akár manuálisan, akár motorosan. Ha nincs meg ez a lehetőségünk, a fény szűkítéséhez erre a célra gyártott, vagy házilag készített szűkítőt szerelhetünk a villanónkra.
Jelen esetben viszont rendkívül fontos jellemző a vakunk villanási sebessége (angolul duration)! Ez nem azonos a szinkronidővel, és gyakran meg sem adják az adatlapokon. Az extrémsportban fotózandó mozgások nagyon gyors mozgások, ezért vaku nélküli fotózásnál minimum 1/800s, de inkább 1/1000s záridő szükséges a mozgás kimerevítéséhez. Mivel most vakuval fotózunk, a vakuszinkron időnk ezért 1/250s vagy hosszabb, ami a gyors mozgás megállításához kevés, így a vakunk feladata lesz megállítani azt. Ehhez a villanási sebessége legalább 1/800s vagy 1/1000s kell legyen, maximális villanási erőn. Ahogy kisebbre szabályozzuk a vaku erejét, minden fokozatnál rendszerint feleződik a villanási sebesség, minimum teljesítmény esetén ez akár 1/20 000s is lehet (általában így is adják meg a gyártók az adatlapokon pl. 1/800s-1/20000s). Nekünk viszont rendszerint a maximális vagy akörüli erőre lesz szükségünk, így ez az első adat a legfontosabb.

Rádiós vakukioldó: ez nyilván akkor kell, ha nem a gépen használjuk a vakunkat. Persze lehet szép képet csinálni gépre szerelt vakuval is, de a legjobb eredményt itt is a gépről eltávolított villanóval érhetjük el, ennek kioldására pedig rádiós kioldót használunk (azért rádiósat, mert kültérben ezeket tudjuk a leghatékonyabban használni). Fontos, hogy a kioldó is tudja a gépünk vakuszinkron idejét.

Vakuállvány: mivel vakuinkat szeretnénk eltávolítani a gépről, ezért szükségünk lesz vakuállványra is. Ebből rendszerint elegendő a legolcsóbb, leggyengébb is, mivel rendszervakunk csak pár deka, könnyedén megtartja a legkisebb állvány is. Jó viszont, ha legalább 2m magasra ki tudjuk húzni, hogy viszonylag élethű világítást tudjunk produkálni, bár ha szép grafikája van pl. egy gördeszkának, érdemes alulról is deríteni. Sokszor azonban olyan egyenetlen terepen dolgozunk, hogy csak fényképezőgép állványt tudunk használni a vakuhoz, aminek a lábait a domborzathoz tudjuk igazítani (pl. ha a földből készült ugrató oldalfalán szeretnénk letenni a vakut).

Fénymérő (opcionális): ha kevesebbet szeretnél nyűglődni, jó ha van egy fénymérőd. Ókori Leningrad és társai nem jók, ha veszel fénymérőt, sajnos muszáj egy újabbat venned, ami villanófényt is tud mérni. Ha nincs fénymérőd, nélküle is megleszel, csak többet kell majd próbálkozni, mielőtt az ominózus trükköt fotózod.

Ha minden megvan, csapjunk bele! Először is válassz egy jó szemszöget. Tudom banális, de a legszebb trükk sem néz ki jól, ha a kép nincs megkomponálva, vagy ha nem érdekes, különleges szögből van fotózva (ebben bizony sokat segít a halszem optika, ezért is használják sokan, igaz ezzel is kell azért tudni komponálni). Lehetőleg látszódjon a képen környezet is, vagy az, hogy honnan jön a sportoló, vagy, hogy hová megy, érkezik az ugrásból, stb. Figyeljünk ugyanakkor arra, hogy az állványon lévő vakuk ne lógjanak bele a képbe, és mi magunk se vessünk a képen látható árnyékot.

Nagyításhoz kattintson a képre!Jó ha látszik a sportoló környezete is

A technika titka abban rejlik, hogy a környezeti fényt legalább 2 blendével (fényértékkel, EV-vel) túl kell lőnöd a vakukkal, ahhoz, hogy azok kimerevítsék a mozgást. Ez nem csak erre jó, hanem arra is, hogy ha pl. az égbolt felé fotózunk, a környezet alulexponálása miatt gyönyörű, mélykék eget, vagy épp drámai felhőzetet kaphatunk). Ha környezetet is fotózunk, ebben az esetben a táj sötétül kissé el, ellenben a sportoló jól exponált lesz, így mintegy kiemelkedik a környezetéből (tudjuk ugye, hogy a szem a fotón először a világos foltokat, részeket keresi).

Lássuk, hogy néz ki ez a számok tükrében: Manuál módban használjuk a gépünket, melynek zársebességét kezdésképp a lehető legrövidebb értékre, a maximális vakuszinkronra állítjuk, legyen most ez 1/250s. ISO 100-on dolgozunk a minőség kedvéért. Kiválasztjuk a megfelelő helyet, ahol emberünk a trükköt beadja majd, vagy elhalad stb. Kiválasztjuk a perspektívát, majd fényt mérünk a géppel. Tegyük fel, a gép azt mutatja, hogy a fenti beállítás mellett f/5.6 rekesz szükséges ahhoz, hogy a környezet jól exponált legyen. Mivel nekünk legalább két rekesszel túl kell lőnünk a környezeti fényt, ezért a vakunkkal jelen esetben akkorát kell villantanunk, hogy f/11-es rekeszértékkel legyen helyesen exponált a sportoló (mondanom se kell, hogy ilyenkor jön jól a kézi fénymérő). Ha belőjük a vakunkat erre a teljesítményre, a gépünkön beállíthatjuk az f/11-es rekeszt a fenti beállítások mellé, majd lőhetjük az akciót. Ezáltal a megvakuzott sportolónk jól exponált lesz (hiszen a gép f/11-re van állítva, és a vaku is f/11-hez villan), a környezet pedig (lévén f/5.6-on lenne jó) 2 fényértékkel alul lett exponálva. A táj kissé elsötétül, a mozdulat pedig megfagy.

Nagyításhoz kattintson a képre!Picit hosszabb záridővel svenkelhetünk

Ha nincs fénymérőnk, akkor bizony próbálkozni kell, jelen esetben beállítjuk a gépet f/11-re, odaállítjuk a kollégát a kívánt helyre, vagy időzítőt használva mi magunk odaállunk, és addig állítgatjuk a vaku(ka)t és exponálunk, amíg jó nem lesz az eredmény. Ne feledjünk, ha több vakut használunk azonos, vagy közel azonos irányból, azok fényei összeadódnak! Ez lehet kellemetlen is, de néha kifejezetten jól jön, például tűző nyári napsütésben. Ekkora fényt nehéz egyetlen vakuval túllőni, ezért ilyenkor gyakran 2-3 vakut rakunk egy kupacba, és egyszerre egy irányból lövünk velük. A fénytan törvényei alapján, ha azonos vakukról beszélünk, két vaku max erőn 1 fényértékkel, három vaku pedig 2 FÉ-el ad több fényt, mint egyetlen vaku.

Minden itt leírt dolog a jól bevált manuális vakukra és kioldókra vonatkozik. Manapság viszont már létezik olyan rádiós kioldó is, ami redőnyzáras gépek számára is 1/8000s szinkronidőt, vakuzónákat, gépről vezérelhető vakufény korrekciót, és a TTL funkciót biztosít, ezekkel már teljesen más tészta az extrémsport fotózás.

Nagyításhoz kattintson a képre!Ha nincs napsütés, drámaivá tehetjük a látványt egy kis ál-HDR technikával

Ezek után irány a főtér, el lehet kapni a deszkásokat, bringásokat! Legtöbbjük hálás lesz, ha igényes fotó készül a legjobb trükkjükről. Jó próbálkozást!

 

Szerző: http://fotozz.hu

Köszönjük!